, (mi-koron) ösz. ih. l. MIKOR. Eléfordúl a régieknél ,minthogy értelemben is: "Róka az eszteragot ecczer vacsorára hivá, az ételt az asztalra ötté, mely mikoron híg volna, az eszterag hejába (= hiába) vág vala hozzá az ő hegyes orrával. Pesti Gábor meséi.