, (mi-kor) ih. és ksz. 1) Bizonyos idő folytában, mely alatt valami történik, vagy létezik. Mikor fiatal voltam, jól mene dolgom. Mikor pattant, nem hittem volna. (Kisf. K.). A régieknél: mikoron, sőt néha mikort is. A viszonymondatban nyilván vagy alattomban megfelel neki: akkor. Mikor kérdeznek, akkor felelj. Mikor én beszélek, ti hallgassatok. Öszvetétethetik a mutató a szócskával is. Amikor akkor, azaz valamely határozatlan időben, majd egykor, valaha. 2) Kérdőleg am. mely időben? Mikor leszesz honn? Mikor szoktál enni, lefekünni, fölkelni? V. ö. KOR.