Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MIHELYEST, (l. végül), ösz. ih. és kötszó. A viszonymondatban megfelel neki a tüstént, v. azonnal. v. legott stb. Idősorozó értelme van, s azt jelenti, hogy amint egyik dolog megtörténik, nyomban követi a másik is, pl. mihelyest megláttalak, azonnal rád ismerék. Mihelyest a rendelt helyre eljutandasz, tüstént tudósits. Megfelel neki a latin quamprimum, még pedig ha eredetileg mi-elest öszvetett szót veszszük, a mi am. quam, az elest pedig am. a határzó primum. Ennek gyöke azon el, melyből elül, első, elő, előtt származtak. Innen lett az elavalt eles (primus) s ebből a határzó elest v. előst (primo, primum), mint öröm, örömes, örömest; vegy, vegyes, vegyest; kép, képes, képest. Csangósan eleszt, honnan a régies elesztebb (antiquius prius) mint örömest, örömestebb. Anynyi való, hogy e szó inkább időre mint helyre vonatkozik, s benne az idő elsőségének alapfogalma rejlik, tehát megállhat a mi-elest származtatás és alkatára nézve hasonló hozzá a mielőbb, és mielőtt. Ez elemzés szerént a míhelyen, mihelyt is eredetileg mi-elen, mi-elt volna.Valósággal h nélkül fordúl elé egy 1548-iki levélben (Szalay Á. 400 m. l.) "Miel ez level hozzád megyen, azonnal János dejákot mind ez levellel egyetembe köld X. uramhoz“ Másutt: miath is "Az zabot még meg nem hozták, miath meghozzák azonnal választ teszek. (Levél 1559-ből). Néhutt ma is mihánt és a székelyeknél: miént. Más részről a ,helyt’ ,helyen’ szókra utasít a székely ,ahajt’ és ,ehejt’, alkalmasint am. a a-helyt és e-helyt, melyeknek jelentése szintén nemcsak helyre (ott itt), hanem időre is vonatkozik, ,azonnal’ és ,ezennel’ értelemben. A Mátray-codexben: mihelten.

"Gyönyörü képedet
Én mihelten megláttam.

(Thaly K. gyüjt.).

Tájdivatosan mihánt, különösen a székelyeknél: mihent, mihentesen, mientes, miént, mely utóbbiakban a h, mint föntebb érintők, szintén elhagyatik. ,Mene’ és ,menne’ (= mi-elen? mi-helyen?) alakban jön elé Katalin verses legendájában:

"Merre az képet bevivé
És az templomba letevé,
Ingyen ottan lehullának
Az bálványok s elromlának.“

"S menne hogy éjjelre juta,
Elaludt képét mutatá.“