, (met-sz) áth. m. metsz-ětt, par. mess, htn. ~ni v. ~eni. Széles ért. valamely testen bizonyos éles eszközzel nyílást csinál, annak részeit egymástól elválasztja. Késsel körmöt, ollóval papírt, fürészszel fát metszeni. Hajat, serényt metszeni. A fáról ágakat metszeni. A szalonnából egy darabot lemetszeni.
Újját, fülét, orrát elmetszeni valakinek. Örömest elmetszi, a hol megsült. (Km.). Különösen, valamely kemény testbe éles vagy hegyes eszközzel vágást, szúrást csinál. Pipaszárt, botot czifrára metszeni. Rézbe, aczélba, fába, kőbe metszeni valamely képet, rajzot. Átv. ért. mondjuk bizonyos nedvekről, vagy testi bajokról, melyek élesen hatnak az inakra, idegekre. Az erős eczet metszi az ínyeket. Ez a bor metszi a torkomat. Továbbá, valamit emlékezetül lelkébe, elméjébe jegyez, felró, s mintegy bélyegül bele süt.
"Lelkembe metszette ő szent képét,
Hogy lélekké neveze.
Kis János.