, (men-ed-ék-ěs) mn. tt. menedékěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Amin fölmenni nem nehéz, meneteles; ellentéte: meredek. Különben a menedékes és lejtős egy viszonyban vannak, mert ami menedékes a fölmenőnek, ugyanaz lejtős a lemenőre nézve. Menedékes hegyoldal. Menedékes mélyut, hágó, lépcső.