, (mell-ett-es) mn. tt. mellettes-t, tb. ~ěk. 1) Bizonyos személy vagy tárgy mellett, vagy oldalán levő (Ad latus). Oly alkotásu, mint helyettes. 2) Nem a tárgy lényegéhez vagy érdeméhez tartozó, de vele mégis némi viszonyban létező; máskép mellékes. A fő dolgon kivül holmi melletteseket is végezni.