, (mell-ék-i) mn. tt. melléki-t, tb. ~ek, Bizonyos tér mentében, vagy oldalán fekvő, létező lakó. Leginkább vizek, úgymint folyók, tavak, tengerek neveivel kapcsoltatik öszve, pl. dunamelléki, balatonmelléki, tengemelléki. Vágmelléki magyarok. Érmelléki borok. Tiszamelléki vármegyék.