, (meg-vetés) ösz. fn. A kicsinylésnek, vagy nem gondolásnak azon neme, melynél fogva valamit figyelem nélkül mellőzünk el; vagy oly dolognak eltaszítása magunktól, mely erkölcsi érzelmünkkel nem egyezik. Holmi becsiületsértő ajánlatokat megvetéssel viszszautasítani. V. ö. MEGVET.