v. ~VESZTĚGETHETLEN, (meg-vesztěgethet[et]len) ösz. mn. Akit semminemü csábbal, rosz példával, adománynyal, igérettel stb., az erkölcs útjáról eltántorítani nem lehet, kit rá nem birhatni, hogy lélekismeretének sugallata ellen cselekedjék valamit. Megvesztegethetlen bírák, tanúk.