v. ~TASZIT, (meg-taszít) ösz. áth. Valakit v. valamit úgy meglök, vagy megnyom, szóval, oly erősen megillet, hogy előbbi helyzetéből tovább mozdulni legyen kénytelen. Ököllel, könyökkel, térddel, lábbal megtaszítani valakit. Siettében megtaszította az asztalt. V. ö. TASZIT.