, (meg-tört) ösz. mn. Minek mereven szilárdságu részei bizonyos erőszak által megbomlottak. Mozsárban megtört só. Szekerek által megtört göröngyök. Átv. ért. mondják a kedélynek, akaratnak azon állapotáról, midőn az ellenhatás előtt meghajlik, midőn szilárdsága, erélye megszünik. V. ö. MEGTÖR és MEGTÖRIK.