, (meg-tért) ösz. mn. Aki az erény utjára hajolt, s megjavult. Megtért bűnösök, istentelenek. Aki a keresztény hit tanait elfogadta. Megtért zsidók, pogányok. Különösen római katholikus keresztény értelemben, aki más keresztény felekezetből a római egyház kebelébe lép.