v. ~TÉRITÉS, (meg-térítés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valakit erkölcsileg vagy szorosan véve hitvallásilag megtérítenek. Bünösök megtérítésében fáradni. Pogányok, hitetlenek megtérítésére küldött egyházi személyek. 2) Kárnak, veszteségnek helyreállítása, viszszapótlása. V. ö. MEGTÉRÍT.