, (meg-szalad) ösz. önh. Szaladásnak ered, szaladva eltávozik valahonnan. Első ágyulövésre megszaladt a gyáva nép. Néha am. sebesebb mozgásnak indul, mintsem kellene, vagy mint rendesen tenni szokása. Az eregetők kezéből megszaladt a hordó, a kötél. Siettében meg-megszakadt. V. ö. SZALAD.