, (meg-röhög) ösz. önh. Tárgyesetes viszonynévvel am. valami iránt hajlamát, tetszését röhögve mutatja ki. A buta ember a legízetlenebb tréfát is megröhögi. A vén ló is megröhögi az abrakot. (Km.) Néha ellenkező jelentéssel am. röhögve kigúnyol, kicsúfol valakit v. valamit. V. ö. RÖHÖG.