, (meg-lő) ösz. áth. Szoros ért. lövő eszközzel, pl. álgyúval, puskával, nyillal megtalál, megsért. Ágyúval meglőni a hajót. Csatában meglőtték a lábát. Különösen am. lövés által megöl, agyon lő. Életét megunván meglőtte magát. Nem azé a madár, aki meglövi, hanem aki megeszi. (Km.). V. ö. LŐ.