, (mér-k-ěz-ik) k. m. mérkez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Átv. ért. akár testi, akár szellemi erőre, ügyességre nézve valakivel próbálkozik, s mintegy ellensulyozza saját ereje által az ellenerőt. Ily emberrel, mint te, merek mérkezni. Lovaglásban, fegyverforgatásban, czéllövésben kevesen mérkezhetnek vele.