, (mér-ěg-es-ěd-ik) k. m. mérgesěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Igen erős, dühös haragra gyúlad, mely különösen boszuállásra törekszik. Ingerlés által mindinkább nekimérgesedik.
"Egyszerre ilyen szó mérgesedik nyelvén.
Arany, Buda halála.
2) Mondják kelésekről, sebekről, midőn kitüzesednek, megveresednek. V. ö. MÉRGES.