, (mér-ěg-el-ő-d-ik) belsz. m. mérgelőd-tem, ~tél, ~ött. Epeháborgató harag bántja, nyugtalanítja őt, eszi a méreg. A vásott gyermekekkel sokat mérgelődik. Úgy megmérgelődött, hogy egészen elkékült, elsárgult, elzöldült bele. (Székely szólásmód. Kriza J.). V. ö. MÉREG.