, (mél-t-at-lan-ság) fn. tt. méltatlanság-ot, harm. szr. ~a. 1) Azon sértő tény, mely által valaki érdeme nélkül megbántatik. Az üldözőbe vett hazafiak sok méltatlanságot szenvednek. 2) Tulajdonság, melynél fogva valaki érdemetlenné teszi magát valamire. Méltatlansága miatt elmellőzött hivatalnok.