, (mél-t-al-m-atlan-ság) fn. tt. méltalmatlanság-ot, harm. szr. ~a. Azon tény, melyet valaki elkövet, midőn más iránt illő méltalommal nem viseltetik. Ez inkább az erkölcsi gyöngédség, és érdem elismerésének hiányára vonatkozik, s nem foglal magában oly sérelmet, mint a méltatlanság.