, (mester-ke) kicsiny. fn. tt. mesterkét. Olcsárló nyelven am. az illető mesterségben, vagy tanításban ujoncz, nem gyakorlott, nem ügyes. Baranyai stb. tájszólás szerént czifrázat különösen a varrásban, melyhez a köznép nézeténél fogva különös mesteri ügyesség kivántatik; továbbá néhutt am. furfangos eljárás, cselekedet. V. ö. MESTERKÉL.