, (mér-tan) ösz. fn. Azon elméleti és gyakorlati isméreteket magában foglaló tan, melyek szerént eléadatik, mikép kell a területek és testek nagyságát, nevezetesen a távolságot, hoszszuságot, magasságot, mélységet, különösen a földnek, víznek fölszinét bizonyos végletek között meghatározni, lerajzolni stb. Elméleti, gyakorlati mértan.