, (mi-csoda) ösz. névmás. Az egyik alkató része, t. i. a csoda szó arra mutat, hogy eredetileg valamely meglepő, bámulatos dologra vonatkozott. Jelenleg a rövidebb mi kérdő névmásnak nyomatos mása, pl. mi dolog v. micsoda dolog ez? A régieknél nem igen találjuk, pl. a Müncheni codexben sem fordúl elé. De későbben már gyakran olvasható, pl. Mikes Kelemen törökországi leveleiben még pedig eredeti jelentésében: "Micsoda szép állapot az tegnap ebédet Ázsiában ettem, vacsorát pedig Európában. (XXXII. levél). V. ö. CSODA.