, (mi-ált, egész alakban: mi által) névutó. Jelen nyelvszokás szerént oly név után áll, mely valaminek eszközlő okát (causa efficiens) jelenti, még pedig rosz értelemben, pl. nagy fáradság miatt alig piheg. Gondatlanságod miatt sok kárt szenvedtem. Bűne miatt szégyenli magát. Fölveszi a személyragokat miattam, miattad, miatta stb. Különbözik tőle: végett, mely nemcsak végokra (caussa finalis) vonatkozik, hanem azon okot jó s kedvező értelemben kivánja használtatni, pl. mulatság végett társaságba menni, t. i. azon czélból, hogy mulassunk; ellenkező: mulatság miatt elhalasztani a kötelességet, a mulatság az oka, hogy stb. Fölcserélhető a tól től raggal, pl. alig lát a nagy ködtől, am. köd miatt. Majd elvesz az éhségtől am. éhség miatt. A régieknél használtatott rendesen által helyett is, pl. a Müncheni codexben: "Mely mondatott Jeremiás proféta miatt. "Mendenek ő miatta (per ipsum) löttenek. Ezen codex végén: "E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Emre fiának keze miatt; mit ma így mondanánk: által. "Bátoroh (= bátoríjj azaz bátoríts) engemet erős angyaloknak miatta (= általa. Kinizsiné 14. imája). "És enmiattam (per me) vetteték e szerzés. (Bécsi codex). Ma meg kell halnod enmiattam (= általam. Peti G. LXI. mese). Zrinyinél is: "Zríni keze miátt volt ennek halála. Szalay Á. gyüjtötte levelek egyikében világosan l-vel kiírva is fordúl elé: "Ne kiálcsa mind ez világ azt, hogy te k(egyelmed) miatt vész el az mi urunk és mi miáltunk. (Levél 1543-ból). Mindezekből megtetszik, hogy ,miatt e szókból van öszvehúzva: mi-ált v. -által. Régiesen és tájdivatosan ma is: miá, továbbá szintén tájdivatosan: mián, v. miánt, v. miátt, mely utóbbiban legtisztábban létezik az l-nek (mi-ált) az utóbbi t előtt szintén t-vé hasonlása.