, (mez-telen) mn. tt. meztelen-t, tb. ~ěk. Kinek, vagy minek testét semmi lepel, burok, takaró, ruha nem födi; szóval, am. mez nélküli. Különösen emberre vonatkozólag am. egészen ruhátlan. Anyaszült meztelen, oly csupasz, mint születésekor volt. Mondatik a test egyes részeiről is, melyeket szokás befödni. Meztelen nyak, melly, karok, has, lábak. Más állatokat illetőleg am. szőretlen, tollatlan. Meztelen verebek, egerek. Átv. ért. mondják más testekről is, midőn rendes, szokott burok, takaró, tok, lepel stb. nélkül vannak. Meztelen kard, tőr. Meztelen csusza, mely semmivel sincs meghintve. Meztelen falak, vakolat, vagy képek, diszítvények nélkül. Határozóként am. meztelenül.