, (mi-előtt) ösz. ih. és kötszó. Oly két mondatot köt öszve, melyekben az illető cselekvések, vagy szenvedések vagy állapotok bizonyos időrend szerént soroztatnak, s a mielőtt azon mondat elé tétetik, mely az utóbb történendő dologra vonatkozik, pl. mielőtt utazni ment, házát rendbe szedé, azaz, előbb rendbe szedte házát, azután ment utazni, tehát fordítva így állhat az egész mondat: Miután házát rendbe szedte, utazni mene. Valamint pedig ezeket: azelőtt, ezelőtt; azután, ezután, így is mondjuk: annakelőtte, ennekelőtte; annakutána, ennekutána; hasonlóan a mielőtt, máskép: minekelőtte, pl. Müncheni cod. János 8. "Mielőtt Ábrahám lenne, én vagyok. Káldinál: "Minekelőtte Ábrahám lenne stb. A latinban megfelel neki a priusquam, mely föltételes módu igét vonz; innen van, hogy a latin szókötésnek e szabályát a magyar irók is elfogadták, midőn például így írnak: Mielőtt elmennél, add tudtomra. Mielőtt láttalak volna, hangodról megismértelek. Így a régi bibliafordításokban is, pl a Müncheni codexben: "Mielőtt téged Fülöp hiúna (= hívna), mikor volna a figefa alatt, látálak tégedet. Ez utánzásra a tiszta magyarságban nincs szükség, s mi értelmesen és szép rövidséggel szólunk, ha bár a jelentőmóddal élünk. Mielőtt elmégy, add tudtomra. Mielőtt láttalak, hangodról megismerélek.