, v. MEZGERĚL, (mez-eg-ér-ěl v. mez-eg-e-er-ěl) gyak. önh. m. mezgérěl-t. A szüret után elhagyogatott szőlőszemeket, és fürtöket keresgéli, máskép: böngész, néhutt: lécskál. Minthogy szoros ért. szőlőre vonatkozik, azt gyaníthatnók, hogy törzsöke mézge vagy mezge, miszerént mezgérelni eredetileg annyit tett, mint a szőlőtőkékre mezgeként tapadt és szüreteléskor elhagyogatott apró fürtöcskéket keresgélni. Azonban az is lehet, hogy a motozást jelentő, s a barkóknál ez értelemben divatozó mezgél igétől származott. Végre figyelmet érdemel mizger szó is.