v. METÉNG, (met-eng) fn. tt. meteng-ět, harm. szr. ~je. Növénynem az öthímesek seregéből, és egyanyások rendéből; bokrétája gyertyatartó-alaku; karimája öthasábu v. metszetű; metszetei ferdén csonkák; bibéjén egy lapos karika, melynek közepéből egy kis gomb nő ki; magvai két felálló hegyes tüszőben, koszorútlanok. (Vinca). Különösen: börvén- v. börvénymeteng (vinca minor), melynek szárai lecsepültek, gyökerezők;levelei láncsásak vagy körkörösek; kocsányi egyvirágúk; köz néven bervéng, börvény, meténg, szászfü, loncz, erdei puszpáng, földi borostyán. Loncz-meténg (vinca major), a börvénytől abban különbözik, hogy szára felálló, félredülő. Van szász- és rózsásmeténg is. Minthogy e növénynem szárai jobbára tekeredettek, valószínű, hogy a metteng szóban alapfogalom vagy a meneteles csavarodás, tekergődzés, midőn gyöke a mozgást jelentő me; vagy neve a szembetűnő metszetektől, illetőleg met győktil vétetett. Képzésre hasonló hozzá katang v. katáng.