, (méz-ga v. méz-eg-ő) fn. tt. mézgát. A fa kérge alatt levő, vagy onnan kiforró, mézféle sürü nedv. A meggy és cseresnyefákban sok mézga van. Körtefa, szilvafa, baraczkfa mézgája. Székelyesen, és hangrendileg helyesebben: mézge v. mezge. Valószinű, hogy az elavult gyakorlatos mézeg, mézg igének részesülője: mézgő, s hangmódosítva: mézge, mint ürög ürge, sürög sürge, fürög fürge, nyuzog nyuzga, stb. E szerént eredetileg melléknevi jelentésü: mézegő, méz gyanánt csepegő t. i. nedv, lé. Tájdivatosan máskép: kolduscsipa, és macskaméz (Szabó D.). Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban. Egyébiránt szabatosabb megkülönböztetés végett mézga am. gummi, azaz nyirkos részeitől kipárolgás által megfosztott sürű szivós mezge. Arab mézga (gummi arabicum), rugós v. törlő mézga (g. elasticum), keményitő mézga (dextrin).