v. MESZSZÜNNEN, (mesz-szünnen) ih. Megfelel e kérdésre: honnan? Törzsöke meszsz v. meszsze, melyhez az ünnen járulván, lett meszszünnen, mint egyeb egyebünnen, minden mindenünnen, mind mindünnen. E rag pedig nem más, mint az átalakult onnan, mint a vastaghangu másonnan v. másunnan mutatja. Minthogy továbbá az onnan, máskép onnat, az ünnep is ünnet, tehát másonnat, meszszünnet, v. meszszönnet. Jelentése: meszsziről, távolról.
"Meszszünnen, mint kőszáli hó,
Fehérlik a bús lobogó.
Kölcsey.