, (mester-ke-el) áth. m. mesterkéltem, ~tél, ~t. 1) Baranyában stb. valamit különös czifrázatokkal ellát, kivarr, kifarag. Kezkenőt, ködment kimesterkélni, am. hímesen kivarrni. Pipaszárt, botot mesterkélni, am. czifrán kifaragni. 2) Általában, izlés nélkül czifráz, különösen mesterkélt és mesterkéletlen származékokban. 3) Önhatólag, valamely dologban furfangosan működik, ravasz fogásokat követ el. Azon mesterkél, hogy ellenfelét kijátszhassa.