, v MEZÍTLEN; MEZÍTLENSÉG; MEZÍTLENĚDIK stb. l. MEZTELEN; MEZTELENSÉG, MEZTELENĚDIK stb. Az elsőbbekre nézve megjegyzendő, hogy azok vagy az átvetett mezetlen (mez-etlen) törzsnek módosúlatai; ebből lett hangváltozattal mezitlen, s az i megnyujtásával mezítlen; vagy pedig a törzs mezít elavult áth. ige, s ehez a tagadó len csak egyszerűen járult, mint a népnél: büntetlen, korlátlan, az íróknál: búsítlan, hamisítlan stb. hacsak azt nem veszszük, hogy ezekben két t t rejlik: büntettlen (= büntetetlen), korláttlan (= korláttalan), búsíttlan (= búsítatlan); tehát mezíttlen (= mezíttelen). Egyébiránt V. ö. ~ATLAN, ~LAN és ~TALAN.