, (met-él-t) mn. és fn. tt. metélt-et. 1) Amit részekre metéltek, szeldeltek; karczolt, sértegetett. Metélt szalonna, hús, tészta. Bemetélt asztal, pad, faderék. 2) Különösen mint fn. tésztaétek neme, mely vékonyabb vastagabb, hoszszabb rövidebb metszetü tésztaszálakból áll, máskép: csík, csikos tészta, laska; és mákkal: csíkmák, mácsik (= mákoscsik). Turós, mákos, diós, darás metélt.