, (met-él) gyak. áth. m. metél-t. Éles eszközzel valamely szilárd, kemény testet részekre szeldel, szegdel, vagdos, faragcsál. Ágakat metélni a fáról. Körmöket metélni. A varga, midőn szab, elmetéli a bőrt. A szíjat salangosan elmetélni. A húst, kenyeret fölmetélni. Különösen am. vés, valamely testbe mély vágásokat, karczokat csinál. Asztalokat, padokat, székeket bemetélni. A fa derekát körülmetélni. Néha am. bizonyos részét, tagját valamely testnek kivágja, kiveszi. Megmetélni a szőlőtőkét. Körülmetélni a férfi gyermeket. Megmetélni a méheket am. megherélni. Ez igének képzője a gyakorlatot jelentő el, melyet a nyelvszokás megnyujtva is szeret ejteni, mint keresgél, mendegél e helyett, keresget, mendegel. Képzésre leghasonlóbb hozzá vetél a vet gyöktől.