, (mester-ke-el-és) fn. tt. mesterkélés-t, tb. ~ěk, harm. izr. ~e. 1) Valaminek czifrázása, himezése, tarka faragása. Innen átv. ért. valamely szellemi műnek ízlés nélküli, keresett ékelgetése, cziczomázása. Mesterkélés a költeményekben, versezetekben, szónoklatban, zenemüvekben stb. 2) Alattomos, ravasz fogásu működés. Holmi mesterkélésekkel kijátszani valakit. Szokottabban, mesterkedés.