, (mester-ség-ěs) mn. tt. mesterségěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) A maga nemében különös ügyességgel csinált, készített, minek csinját nem lehet mindjárt felfogni, észrevenni. Mesterséges zárok, lakatok. Mesterséges faragványok, metszetek. 2) Furfangos, rejtélyes modorú. Mesterséges fogások, csalások, kelepczék, hadi cselek. 3) Tulzólag mesterkélt, czikornyázott. Mesterséges szónoklat, versezet. 4) Nem természetes, hanem keresett, tettetett, külsőleg mutatott; szokottabban l. MESTERKÉLT.