, fn. tt. meszet, tb. meszek, harm. szr. ~e. Rövid ezen származékokban is: meszes, meszel, meszez, továbbá személyragozva: meszem, meszed, mesze stb. E szó nálunk jelenti nemcsak a mészföldet és mészkövet, hanem különösen azon testet is, mely a mészkőből, stb. égetés által képződik, midőn tudniillik azok a bennök levő szénsavtól, és esetleg viztől is megszabadulnak. Tengeri vidékeken, ahol mészkövek nincsenek, gyakran kagylókat, különösen az osztrigák héját használják. Az ilykép kiégetett mészkő stb. oltatlan mésznek mondatik, ha pedig ezt vízzel föleresztik, oltott mész a neve, melynek különféle hasznát veszik, pl. épitésnél, bőrkészitésnél stb.
E szó eredetileg rövid hangzatu, mint származékaiból, és némely ragozásaiból kitünik. Ha alapfogalmul fehérségét veszszük, hajlandók vagyunk azt tartani, hogy alapgyökhang benne a nyilt e, mely szinte megvan a fehér tulajdonságu szepe, vese, kese, keszeg, tej, tel (tél), del (dél), der (dér) szókban; s közelebbről rokon a szanszkrit bhasz és bhászasz szókkal, melyek szintén világosságot, fényt jelentenek, honnan származtatható a német weisz is. Ha pedig azt veszszük jellemzőnek benne, hogy valamennyi földnem között legmelegebb, úgy rokonságban látszik lenni a meleg (me) gyökével, mint a latinban is a calx és calidus gyökei úgy látszik, azonegy gyökhangból alkotvák.