, (met-sz-et) fn. tt. metszet-ět, harm. szr. ~e. 1) A metszés eredménye. Különösebben 2) Mindenféle mű, mely metszés által készült, alakúlt. Czifra metszetek valamely boton. Kőmetszet, rézmetszet, aczélmetszet, fametszet. 3) A verselésben az egyes verssor közepén vagy ehez közel álló nyug, amely t. i. szavaláskor valamely egész szó után pillanatig áll be (caesura), pl. Vörösmartynál hatméretüekben:
"A nap alá száll már,| haloványodik arcza világa,
A zajgó nyomorúlt | földnek közel érve határit.
Szemere Pálnál alexanderi versekben:
"Aki nemzetének | erkölcsét szebbíti,
Az hágy maga után | háláló fiakat.