, (mester-kěd-ik) k. m. mesterkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Mesteri hivatalt vagy szolgálatot visel. Egy szegény faluban mesterkedni kénytelen. 2) Mint kézmivesmester űzi illető foglalatosságát. Olyan mint legénykedik, inaskodik. 3) Valamiben furfangosan működik, mesterfogásokkal él. Azon mesterkedik, hogy mást megcsalhasson. Akármint mesterkedel, engem rá nem szedsz. 4) Szélesb ért. minden ügyességét, tudományát felhasználva működik valamiben, pl. ki valamely új gépen dolgozik. Te ismét valamiben mesterkedel.