, (mes-gye azaz men-és-de), fn. tt. mesgyét. Két szántóföld, vagy kert, vagy szőlő közt parlagon vagy menő-járó helynek hagyott keskeny útvonal. Hol mesgyét nem hagynak, ott barázda választja el a szomszéd telkeket. Több vidékeken, nevezetesen Mátyusföldén, Csalóközben: megye. Mindkettőnek gyöke a távolra mozgást jelentő me, honnan mehet, men stb. származnak. Így s latinban is meta a meo (megyek) igéből elemezhető. A székelyeknél mesde s ez látszik az eredeti alaknak, melyben a de helyet jelent, miszerént mesde am. menésde, azaz menésre, szabad járásra hagyott közös hely. A török nyelvben eléjön meszlek, a szláv nyelvekben mezsa, meznik, stb. V. ö. MEGYE.