, (mészár-os) fn. tt. mészáros-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mesterember, kinek foglalatossága enni való barmokat levágni, megölni, felkonczolni, és kimérni. Áruinak fő czikkét a szoros értelemben vett marhahús teszi; a borjú, juh, ürü, bárány csak mellékesek. Különbözik tőle a hentes, ki disznóhússal kereskedik. Mészáros, az erszénye aranyos. (Km.). A mészáros nem könyörül a bárányon. (Km.).
Ezen szó tótul meszár v. maszár, a meszo v. maszo (hús) törzstől s am. hússalbánó, husvágó. Némelyek szerént ebből lett mészáros, mint a hasonlólag idegen (német) Fuhrman szókból népies kiejtéssel furmányos, a tót krcsmár-ból korcsmáros, a franczia chasseur-, grenadier-ból saséros, granatéros stb. Mások szerént a héberben beszár () am. hús, innen lenne beszáros vagy meszáros, mészáros am. hússal bánó, húsáruló. Mások ismét metsz-áros összetételből vonják le a mészáros szót, honnan mészár-szék annyi volna, mint metszárszék stb.