, (mér-es-ék) fn. tt. mérsék-ět, harm. szr. ~e. 1) Tulajd. ért. am. mérték, honnan mérsékěl Molnár A. szerént am. mensurat, metitur, és mérséklés am. dimensio. 2) Átv. ért. a cselekvésnek vagy akármely erőnek hatásában bizonyos határ, nem túlzott, nem megfeszített erőködés. Mérséket tartani az evésben ivásban. Innen a mérsékel, mérséklés, pl. mérsékeld magadat a menésben, dologban, tanulásban. Különösen jelenti a légnek, égövnek bizonyos állapotát, s a testek melegségének viszonyát. Légnek, viznek mérséke, (temperatura). Ebben a középképző es kicsinyezőleg- gyakorlatos jelentéssel bír, s méres olyan ige, mint lépes, tapos, kapos, nyeldes stb.