, (mérték-haladó) ösz. mn. Tulajd. és átv. ért. mi a szokott, rendes, illő mértéknél nagyobb. Mértékhaladó távolság, magasság. Különösen erkölcsi ért. a cselekvésben határt, módot, illemet nem tartó, tulzó. Mértékhaladó vigság, zajongás, evés-ivás. Mértékhaladó vakmerőség, megátalkodás. Árukra, becsre, értékre vonatkozólag am. igen drága, fölcsigázott. Mértékhaladó áron tartottak mindent. Mértékhaladó követelés, sarczolás, adó.