, (mér-es-ék-ěl) áth. m. mérsékel-t v. mérséklětt, htn. ~ni v. ~mérsékleni. 1) Tulajd. ért. a régiek szerént am. mértékel, mérték által meghatároz valamit. 2) Átv. a cselekvésben, vagy erőnek hatásában bizonyos fokozatot, és határt tart, fölötte nem erőködik. Mérsékelni magát a munkában, az evésben, az indulatokban. 3) A légnek vagy más testnek melegségi vagy hidegségi fokát szelídíti. A szellő mérsékli a nap hőségét. A déli szél mérsékli a téli fagyot.