, (mér-et-ék-ěl-et-és) mn. tt. mértékletěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért. ki tetteiben, nevezetesen vágyainak, szükségeinek kielégítésében határt, módot tart, ki tulságosan nem élvez, szellemi és testi erejét csak kellőleg használja, és nem feszíti meg. Innen mondjuk az ide vonatkozó vágyakról, szükségekről, s azokat kielégítő dolgokról. Mértékletes evés-ivás, étel-ital. Mértékletes mozgás, táncz, munkálkodás. Néha am. a maga nemében mérsékelt, föl nem csigázott. Mértékletes ára valaminek. Mértékletes követelés, adóztatás.