, (mér-nök) fn. tt. mérnök-öt, harm. szr. ~e. Széles ért. személy, ki mértani szabályok szerént, és kellő eszközökkel ellátva a térek, és térben létező testek minden irányu terjedelmének meghatározásával foglalkodik, ki ezen müködéshez némi képességgel bir. Mezei mérnök, ki a határokat, földeket, réteket, erdőket stb. fölméri. Megyei, városi mérnök. Országos mérnök. Okleveles mérnök. Különösen hadi mérnök, ki általán a hadi czélokhoz tartozó építéseket, erődítéseket intézi, rendezi, igazgatja stb.