(mér-et-ék-ěs) mu. tt. mértékěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Bizonyos mértéket jelentő részekre osztott. Mértékes láncz. Mértékes pálcza. 2) Átv. ért. a cselekvésben határt, középutat tartó, nem tulzó, máskép: mérsékes, mérsékelt. 3) Mondják oly versről, mely a helleni versalakzat szerént és nyomán úgynevezett lábakra szedve lejteget. Különbözik tőle a pusztán rímes, mely csak a végszótagok öszhangoztatásában áll. Egyébiránt a mértékes vers lehet rímes is együtt.