, (mér-ěg-ez) áth. m. mérgez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z, mivelt. ~tet, szenvedő ~tetik. 1) Valamibe mérget tesz, kever, ereszt. Megmérgezni valakinek italát. Megmérgezni a nyilat, tőrt. 2) Méreg által megront, megsebesít, megetet. A dühös eb, a kígyó megmérgezi az embert. Innen átv. ért. erkölcsileg megront. A gonoszok társasága, az erkölcstelen könyvek olvasása megmérgezi az ifjakat.