, v. MEREGLYE, (mer-eg-el-e) fn. tt. mereglét. 1) Hegyes karó, melyet különféle tartalékul használnak, nevezetesen, villaforma faeszköz, melylyel a petrenczébe rakott szénát szalmát felszurják, és viszik; továbbá melyet a baglyák vagy kazalok tetejébe ütnek, hogy a szél föl ne bontsa. Jelenti a felfutó bab vagy borsó mellé leszúrt karót is. Máskép: merekle, v. lágyabban: mereklye, merekje. 2) Tiszamellékén így nevezik azon nád, káka, vagy fadarabkákat, melyek a méthálók fölszinén uszkálnak. Valamennyi értelemben a meredés, és merevenség alapfogalma alá tartozik, s törzsöke az elavult gyakorlatos mereg, mely helyett ma mereng divatozik, s innen lett meregel szinte elavult, melynek részesülője mereglő meregle t. i. mereven álló fa, honnan kitetszik, hogy a lágyitó y nem lényeges benne. Egyébiránt midőn a meregle am. szénát szalmát felszuró eszköz, mellékfogalmul tekinthető benne a kiemelést jelentő mer is.